UB Indulás Előtt 1024x768

Ultrabalaton

Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Nehezen jött össze a csapat, mivel egybeesett a Hódmezővásárhelyi kiállítással. Végül összejöttünk és nagyon jót futottunk. Néhányan sérülten is helyt álltak. Szép csapat munka volt!

Remélem jövőre két csapatot is indítunk, egy 12 fős és egy 6 fős csapatot!

Horváth Gyuri csapatkapitány

UBM Mosoly csapat
UB-2018-Cél_1

Csapattagok: Bajnok Attila, Bukovetzky Tamás, Gál Kristóf, Gyenis József, Horváth Domonkos, Horváth Gyuri, Horváth Péter, Mánik István, Szilágyi Peti, Szindekovics Ági, Tóth Adrienn és Tóth Bálint.

Bajnok Attila beszámolója

Hosszú várakozás és felkészülés után, idén ismét részt vettünk az Ultrabalatonon 12 fős csapatunkkal. A tavalyi után eldöntöttem, hogy mindenképp futnom kell – így is történt. Az utolsó hét nagyon eseménydúsan, izgatottan telt, számoltuk a napokat visszafelé. Végül elérkezett a várva várt pillanat…

Szombat délelőtt elindultunk a rajt helyszínére, Balatonaligára, ahol találkoztunk a csapat nagy részével. A pólókat, rajtszámokat és a frissítéshez szükséges kellékeket szétosztottuk egymás között. Nagyon köszönjük a szervezést ezúton is! A rajtidőpontunk 14:40-re esett, melyet István indított. Tűző napsütést fogtunk ki, iszonyatosan meleg volt a kezdetekben. Le a kalappal azok előtt, akik ilyen körülmények között is teljesítették távjaikat. A frissítőpontokon történő várakozások jó hangulatban, zene mellett teltek, így nem unatkoztunk egy percet sem. Látván a többi induló lelkesedését is, mindig volt extra motivációnk.

UB-Gyenis-Józsi-1024x576

A második szakaszon Istvánt Kristóf váltotta. Ő sajnos nem tudott végig ott lenni, így a távjai után immáron 11 emberrel folytattuk. A késői rajtnak köszönhetően hamar ránk esteledett, az idő kellemesebb lett, ezért többször is elgondolkoztam azon, hogy kellene plusz ruházat éjszakára – végül szerencsére meggyőztek. Köveskálnál Ági és párja, Bálint is csatlakoztak 3 szakaszra. Gratulálok, és köszönjük nekik is! Az ő futásuk végéig másfél óránk volt legalább, ezért a Varga Pincészethez időben odamentünk, hogy fröccsöz…akarom mondani, felkészülhessünk.

Az ezt követő szakaszokon Adriennel és Istvánnal váltottuk egymást. Eltévedés miatt volt egy kis csúszás is – igazán biztató jelek a futásom előtt -, tartottam attól, hogy én is belefutok ebbe a szituációba. Körülbelül háromnegyed 2-kor indulhattam útnak az első szakaszomon, a badacsonytördemici 10,5 km-es távon. Sosem futottam éjszaka, ez egy nagyszerű lehetőség volt tapasztalatszerzésre. Az elején elhaladtam pár futó mellett, utána se előttem, se mögöttem nem volt senki.

Egy hosszú, ismeretlen szakasz volt, úgy éreztem, mintha a végtelenségbe futnék. Semmi fény, csak a fejlámpában bízhattam. Nem érzékeltem az emelkedőket, lejtőket sem, annyira koncentráltam, hogy jó helyre lépjek. A táv felénél észleltem, hogy kicsit sötétebb volt az út – gondoltam, más felületű talajon is futunk, ez tök jó -, majd ért egy kis meglepetés. 10 méteren keresztül állt a víz, mindez a kerékpárúton. Sajnos elég későn vettem észre, így nem álltam meg és teljesen átázott a cipőm.

UB-Bajnok-Attila-Mánik-István

A vizes élmény után csak arra törekedtem, hogy beérjek időben. 1 órán belül terveztem, ezt nem tudtam elengedni, emiatt többször is ránéztem a telefonomra. A méterek nagyon lassan gyűltek. Az utolsó pár km-en láttam magam előtt egy piros fényt. Valószínűleg egy biciklis kísérőt értem utol, akit a szakasz végéig követni tudtam. Alig vártam, hogy beérjek, az etap végére elfáradtam, de tartani tudtam a megbeszélt időt.

Nekem ezután pihenő jött, Adri elvitt a vonyarcvashegyi szállásra, ahol Gyuri, Domos és Szilágyi Peti már aludtak. 4 óra tájékán Horváth Peti elindult Keszthelyről a majdnem maratoni távjára, én vettem egy meleg zuhanyt és szintén ágyba bújtam.

8 órakor hosszabb kocsikázás várt ránk Sz. Petivel egészen Balatonföldvárig, ahol Bukoveczky Tomit váltottam sikeres futása után. Ez a szakaszom rövidebb volt, csak 5,2 km, és könnyebben is ment, mint az éjszakai. Örülök azért, hogy Gyuri végül lebeszélt a második 5 km-ről, a makacsságom ellenére éreztem, hogy nem menne olyan jól már. Siófokon találkoztunk Józsival és családjával, ő is remek időt ment.

Tavalyhoz hasonlóan, az utolsó két szakaszt többen futottuk. Fáradtak voltunk, de tudtuk, hogy mindjárt vége. Kaptuk a bíztatást a Mosoly Alapítványtól, illetve az egyéni futók sikere és elszántsága is óriási löketet adott. Az utolsó métereket együtt teljesítettük büszkén, megkönnyebbülten a csapattal, végül, a célegyenesben átadták az érmeinket is. A tavat 22 óra alatt futottuk körbe, még egyszer köszönjük a résztvevőknek és gratulálok mindenkinek! J

Összességében nagyon jó futáson vagyunk túl, hatalmas élmény volt ismét. Úgy gondolom, hogy egy remek társaság tagja lehettem, hiszen nagyszerű embereket ismertem meg, illetve segítettük, támogattuk, buzdítottuk egymást mindvégig. Mindenki keményen dolgozott, meg is lett az eredménye. Erről szól a sport, a futás, egymásért vagyunk, összetartunk, így működik egy igazi csapat. A szervezés kitűnő, személy szerint élveztem az egész eseményt, nagyon hangulatos volt, bár az éjszakai kör közben még más véleménnyel bírtam. Bízom benne, hogy a következő években is lesz lehetőségünk erre.

Köszönjük!

Bukoveczky Tamás gondolatai

7 hónappal ezelőtt kezdtem el futni a jelentős túlsúlyom, ill. az életmód váltásom miatt. Nem volt könnyű mire rávettem magam. Az első nap mindösszesen 200 métert sikerült lefutnom, amelyet jelentős fizikai fájdalom követett. Ez nyilván nem szegte kedvemet, hiszen Veletek tartottam erre a csodálatos eseményre.

Folyamatos problémám volt, ill. jelenleg is. Az egyik lábam még mindig magán viseli a 8 évvel ezelőtti keresztszalag szakadás, ill. a másik pedig a porc műtétem nyomait. Sokszor a járás is nehezemre esett.

A legnagyobb élményem?

Elsősorban az, hogy egy kissé jobban megismertelek  benneteket (fél éve csatlakoztam az UBM csoporthoz) és az, hogy futni tudtam Veletek ezért a nemes célért, mint a Mosoly Alapítvány. Továbbá pedig, hogy az elmúlt hónapok után rájöttem arra: igen, így is lehet élni (sportosan)

Az pedig meghatározó volt számomra, hogy mit jelent az, amikor átléped a saját korlátaidat.

UB-Bukovetzky-Tamás

Világéletemben sportoltam, főleg csapatsportban, de ez valami egészen más volt. Amikor többed magammal megérkeztünk az egyik ellenőrző ponthoz és közel 100 ember várt valakit, és ahogyan tapsoltak és biztattak (köztük engem is), azt nehéz volt könnyek nélkül kibírni.

Aztán Istvánnak és párjának éjszakai teljesítménye, Peti maratonja és a végén, amikor vártuk a befutót és megláttam a Gyurit az Attilával, Petivel meg a Domossal, valami eszméletlen eufória kerített a hatalmába.

Sokszor eszembe jut Attila 5 km-e az utolsó részben, amikor azt mondta, hogy nagyon fáj a térde erre repesztett egy 5:30-as km átlagot, szóval vannak, és nyilván lesznek is még emlékek. Ma szerda van, de még mindig sokat jut eszembe a hétvége, amit nagyon köszönök Nektek és nagyon hálás vagyok érte.

Hál’ istennek úgy tűnik, az élet még mindig tud meglepetéssel és ajándékkal szolgálni, mert nekem ez a verseny az volt.

Sokat tanultam belőle.

Még egyszer újra KÖSZÖNÖM Nektek!

UB-Szilágyi-Peti-768x1024UB-Horváth-Peti-768x1024UB-Horváth-Domonkos-768x1024UB-Gál-Kristóf-768x1024UB-Tóth-AdriennUB-Sziágyi-Peti-2UB-Mánik-IstvánUB-indulás-előtt-1024x768UB-2018-Rajt_1-1024x683UB-Szindekovics-Ági-és-Tóth-Bálint--576x1024UB-éremUB-2018-Horváth-Gyuri-768x1024UB-2018-Cél_2-1024x683