Szurkemarha5

Védett fajtánk: magyar szürkemarha

A Magyar szürkemarha a Hungarikum Törvény 114/2003. (IV.16.) kormányrendelet alapján került a Hungarikumok gyűjteményébe. A honfoglaló magyarság szarvasmarhatartásáról közvetlen, vagy biztos adat alig maradt ránk. A Kárpát-medencében a szarvasmarhatartás erőteljes fejlődése a nyugati élőmarha kivitele nyugat felé, már az 1300-as évek végén elkezdődik. Fénykorát pedig az 1500-as évek elejétől éli. A szarvasmarha – és vele együtt – a juhtartás elsősorban az Alföldön virágzott. Alapjait a XVIII-XIX. századig a pásztorok rakták le. Ösztönösen, tapasztalati úton alakították ki a magyar szürke szarvasmarha fajtát. A XVIII. század a szarvasmarha-tenyésztésben gyökeres változást hozott, a tejtermelése egyre inkább előtérbe került.

A fajta kialakulásának története

 A magyar szürke marha hazánk primigenius eredetű, padólgiai jellegű fajtája, nagy valószínűséggel a honfoglaló magyarsággal egyidőben érkezett a Kárpát-medencébe. Jelenléte a középkortól bizonyított hazánkban. Nálunk alakult ki a legnemesebb típusa. Szépségével, szilajságával, impozánsmegjelenésével a magyar Alföld világszerte nyilvántartott jellegzetességeihez tartozik.

 A XIII-XVIII. század között Közép-Európában a legkiválóbb hústermelő. Kereskedelmi értékén kívül jelentős szerepet játszott a mindennapi életben. A parasztok csontjából enyvet főztek, marhafaggyúból készült gyertyával világítottak. Bőréből ruhadarabokat, bocskort, tarisznyát, ostort, szarvából pedig pásztorkürtöt, orvosságos edényt, sótartót készítettek.

A mezőgazdaságban bekövetkezett radikális változások miatt azonban a szürkemarha nagyarányú kereskedelme megszűnt és az állomány egyre csökkent. Egy ideig igavonóként használták, de a mezőgazdaság gépesítése miatt később erre sem volt szükség, ezért sok gulyát felszámoltak. A II. világháborút követően megszüntették a tenyésztést, mert az akkori vezetés úgy gondolta, hogy a magyar szürke nem veheti fel a versenyt a modern fajtákkal. Ezért a ’60-as évekre az állomány létszáma vészesen megfogyatkozott és néhány háztájiban tartott egyeden kívül csak három állami gazdaságnak volt gulyája, összességében 200 tehénnel és 6 bikával.

 A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének (SZTE) kiadványa (1994), részletesen bemutatja és elemzi a fajta kialakulásával kapcsolatos három elméletet:

  • őseink hozták be (Kubinyi, 1759, Tormay, 1906, Hankó, 1940),
  • a népvándorlás egy későbbi hullámával, vagy középkori import révén került hazánkba (Bökönyi,1961, Ferencz, 18976).
  • helyi középkori domesztikáció eredménye (Jankovich, 1967).

Az alföldi pusztáról Nyugat-Európába hajtott „délceg termetű, edzett természetű, címeres tulok” (Ruisz, 1895) világmárkának számított. A legfőbb piacán, Bécsen kívül eljutott Nürnbergbe, Strassburgba, Velencébe is. A legnagyobb kivitel a XVII. században volt, ekkor az évi átlagos létszám 100 000 egyedre volt tehető (Éber, 1961). A fajta alkalmas volt sok száz kilométeres lábon történő hajtásra.

 Az idők folyamán a magyar szürke marhának többféle típusa is alakult ki:

    • Primitív típus: kis testű, heterogén, küllemileg hibás, későn érő, igénytelen tehenek.
    • Igás típus: nagy testű durva szervezetű, jó lábszerkezetű állatok.
    • Tejelő típus: finom szervezetű, nemes tehenek és bikák. Testük izomszegény és szögletes formájú.
    • Nagyüzemi típus: nagy testtömegű, nemes, korrekt küllemű állatok.

23049-magyar-szurkemarha-okros-fogat

A típusokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az egységes tartás és takarmányozás, valamint a tenyésztői ízlés a negyedik típus irányába tolja el az állományt. A genetikai tartalékok megőrzése okán azonban mindegyik típust fenntartása fontos.

Küllem megítélése, a fajta jellegének fenntartása kiemelt feladat.

 Élősúly: nagy változatosságot mutat (tehén: 450-650 kg, bika: 700-900 kg).

 A tejtermelő képességgel összefüggő értékmérő tulajdonságok:

  •  tejmennyiség: 1000-2500 kg,
  • zsír%: 3,8-4,8,
  • fehérje%: 3,7-4,5.

Előfordultak a fajtában 2500-3000 kg tejet termelő tenyészetek is (Erdély, Jósika és Lészay-féle stb.).

hústermelő-képesség: jellemzői (MASZTE, 1994, Anonim, 2002):

  • borjú növekedési-kapacitása (205 napos súly): 220 kg,
  • borjú választási súlya: 180-200 kg,
  • növekedési erély: 600-1500 g/nap,
  • vágási százalék: 53-58 %, kiváló, márványozott hús.

magyar_szurkemarha_3

  • Reprodukció:
  • ivarérettség: 10-15 hónap,
  • tenyészérettség: 2236 hónap.

Hasznos élettartam: 6-15 év.

 Legeltetés technológia

 A magyar szürke marha tartásának és takarmányozásának ma is legfontosabb pillére a természetszerű és olcsó legeltetés, illetve tömegtakarmányozás.

 Évente – az időjárástól függően – több mint 200 legeltetési nappal számolnak.

A nyári legelőn nem adnak sem szárazanyag-, sem abrakkiegészítést, a takarmány szigorúan csak a legelő.

 A fajta fejlesztési irányai

 A magyar szürke szarvasmarha génrezervként történő tartása mellett ma a tenyészcélok leginkább a húsirányú hasznosítás felé tartanak.

 A húsmarhatenyésztésben a magyar szürke fajta anyai vonalként szerepel (sokak megítélésében), ám értékmérői szerint önálló húsfajtaként is megállja a helyét.

 Napjainkban – a adott területeken – a biotermelés jövedelemtöbbletet ígér.

8873_1462440763_thumb

Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének a magyar szürke szarvasmarha fajta tenyésztése, védelme, terjesztése, bemutatása, valamint értékes tulajdonságainak fejlesztése és hasznosítása, a géntartalékok megőrzése tartozik a fő feladatai közé. A fajta nemzeti érték. Az igényes, változatos formában történő genetikai értékőrzés állami feladat.            

Forrás: Tőzsér János – Bedő Sándor

Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, Mezőgazda Kiadó