Image1548257237 3

Malackorban eldőlhet, hogy mennyit keresünk egy almon

Folyamatosan felmerülő kérdés, hogyan tudjuk optimalizálni a termelést, hogy az nyereséges maradjon. Leggyakrabban a klasszikus termelési mutatók, mint pl. a tömeggyarapodás, fajlagos takarmány-felhasználás, a takarmányköltség, vagy az elhullás kerülnek elemzésre. Majd ezt követően legtöbbször takarmányozási oldalról, a hízlaldában próbálják a teljesítményt javítani. Vagyis nem fordítunk kellő figyelmet az alapokra: a malacok minőségére és annak hosszútávú, termelési eredményekre gyakorolt hatásaira. Most ezeket a tényezőket vesszük sorra.

A nem megfelelő teljesítmény gyökere egyre gyakrabban a magzatot ért negatív hatások és a születést követő első 1,5 – 2 hónap teljesítményében keresendő. Ennek oka részben a „hiperprolifikus”, azaz túlságosan szapora genetikák térhódítása. A született malacok számában bekövetkezett gyors növekedés következtében az élve született malacok fiziológiai érettsége csökkent. Másrészt ezt a minőségi változást nem követi/követte le időben a munkaszervezés és takarmányozás.

image1548257237-3

Egyre több malac egyre kisebb születési súllyal

Legkevesebb hat olyan meghatározó értékmerő azonosítható, amelyek a későbbiekben meghatározzák az életteljesítményt.

1. Születési súly és alomkiegyenlítettség

A kutatók egyre nagyobb figyelmet szentelnek a születési súly, a túlélés és a vágóhídi súly elérésének időpontja közötti összefüggésekre. Az nem vitatható, hogy a 1,5 kg-nál nagyobb súllyal született malacok általánosságban nagyobb valószínűséggel érik meg a választást, nagyobb tömegűek – akár +4 kg – 63 életnaposan, és átlagosan 1 héttel korábban érik el az elvárt vágási testtömeget. Ugyanakkor

ha a születési testtömeg kisebb mint 1,2 kg, akkor az alomkiegyenlítettség legalább olyan meghatározó a túlélés szempontjából, mint a születési testtömeg.
image1548257237-4

Forrás:Trouw Nutrition

Mint fentebb említettem, az összesen született malacok száma folyamatosan emelkedik, de az élveszületett malacok száma nem képes ezzel lépést tartani. Ennek oka a vehem nevelőkapacitásban keresendő, vagyis a több malac egyre kisebb születési testtömegű malacokat jelent. Az 1 kg alatt született malacok kevesebb izomrosttal rendelkeznek, ennek következtében nem képesek ugyanolyan gyorsan nőni, mint érett, nagyobb súllyal született társaik.

Kutatások igazolták, hogy azon kocák, amelyek kevesebb hátszalonnát veszítenek az előző szoptatási ciklusban, kiegyenlítettebb almot hoznak világra a következő ciklusban, ami valószínűleg a fejlettebb, érettebb petesejteknek tulajdonítható. Tehát az aktuális laktáció takarmány-felvétele és a koca kondíciója meghatározza a következő alom méretét és minőségét.

Ezért kiemelt figyelmet szenteljünk a szoptató kocák takarmányfelvételének emelésére.

Egyéb faktorok, amelyek szintén befolyásolják az alomkiegyenlítettséget: a méhlepény erezettsége, a méh vérellátottsága, a vemhesség alatt felvett fehérje mennyisége stb. Fontos megjegyezni, hogy az alomkiegyenlítettség már a vemhesség 30. napjára eldől, és elsősorban a méhlepények méretének különbségeivel hozható összefüggésbe. Ezért a vemhesség középső és utolsó szakaszában hiába etetünk magasabb adagot, az alomkiegyenlítettség már nem fog érdemben változni. 

2. Születéskori vitalitás

A halva született malacok 75%-át fialás közben veszítjük el, legtöbbször oxigénhiánykövetkeztében, ami az elhúzódó fialással, a születési sorrenddel és a magzati korban bekövetkezett fejlődési rendellenséggel hozható összefüggésbe. A telepi gyakorlat ennek csökkentése érdekében a fialás körüli teendőkre összpontosít elsősorban. Ezen túlmenően ma már elérhető olyan takarmányozási megoldás, amely csökkenti a malacok születéskor előforduló oxigénhiányos állapotának kialakulását. Az oxigénhiány okozta veszteség ugyanis nem kizárólag a köldökzsinór korai szakadásából fakadhat, hanem a születési sorrend végén lévő, élveszületett malacokat is érinti. A fiaztatói elhullás szignifikáns része éppen ezeket az utolsóként született malacokat érinti.

Ezért ügyeljünk rá, hogy a fialás hossza ne haladja meg az 5 órát, így a születési sorrend végén kezelhető mértékű a méhösszehúzódások miatt kialakuló oxigénhiány.

A születéskori vitalitás meghatározza a malac táplálékért folytatott küzdelmének eredményességét. Mivel a malacok minimális energiatartalékkal jönnek világra – az energiatartalék kevesebb, mint 1/10-e a csecsemőének –, így kritikus, hogy minél előbb jussanak megfelelő mennyiségű táplálóanyaghoz annak érdekében, hogy fenntartsák testhőmérsékletüket. Kutatások igazolták, hogy ha a malacok több, mint egy óra elteltével jutnak először kolosztrumhoz, az elhullás valószínűsége háromszoros és meghaladhatja a 20%-ot is.

A megfelelő kolosztrum felvételhez nem elegendő, hogy a koca megtermelje azt, de a malacoknak képesnek kell lenniük annak felvételére. Az elhúzódó fialás, az oxigénhiány,a  hideg környezet hypothermiahoz, glikémiához vezetnek, amelyek csökkentik a malacok vitalitását, ezen keresztül a képességüket a megfelelő mennyiségű kolosztrum felvételére. Ezt tovább súlyosbítja, ha a „szétcsúszott” lábú malacok előfordulása gyakori. 

3. Az elfogyasztott kolosztrum mennyisége

Az első és legfontosabb malactakarmány a kolosztrum, mely táplálóanyagokon kívül biztosítja az anyai védettséget és szerepet játszik a malacok korai fejlődésében, de a vágásérett kor mielőbbi elérésében is. Kritikus a túlélés szempontjából.

Az alacsony születési súlyú malacok túlélési esélye látványosan javul, amennyiben megfelelő mennyiségű kolosztrumhoz jutnak.
image1548257237-1

Forrás: Trouw Nutrition

4-5-ször nagyobb valószínűséggel hullanak el azok a malacok, amelyek nem jutottak elegendő kolosztrumhoz. Ám a  vehemkapacitáshoz hasonlóan a koca nem képes lineárisan növelni a kolosztrum termelését a született malacszámnak megfelelően, ezért a malacok kb. 30%-a nem jut elegendő mennyiséghez. Az bebizonyosodott, hogy a tejtermelő képesség elsősorban a tejmirigyek fejlettségével áll összefüggésben, ezért feltételezhető, hogy a kolosztrum mennyisége szintén összefüggésben áll ezzel. A fialáskori kocatakarmányozás különösen fontos szerepet játszik.

Egy jól összeállított, mennyiségi és minőségi takarmányozási stratégia alkalmazásával a koca több kolosztrumot termel.

4. Választott alomtömeg és alomkiegyenlítettség

Az alomlétszám növekedésével egyre kisebb hangsúlyt helyezünk a malacok átlagos választási tömegére. Sokkal inkább a választott összes alomtömeg és az egyes malacok tömegének az átlagtól való eltérése a mérvadó, vagyis az alom kiegyenlítettsége.

A választáskor elvárt alomtömeg a jól vezetett telepeken 100 kg a laktáció 25. napján.

Mit is jelent ez? Ha 15,2 db malacot választunk 100 kg alomtömeggel, akkor egy malac átlagosan 6,58 kg, de ez önmagában még nem jelent semmit. Megfelelő kiegyenlítettségről akkor beszélhetünk, ha az összes többi malac plusz/mínusz 1 kg-os sávon belül kerül leválasztásra. Ebben a példában 5,58 – 7,58 kg között szór az almon belüli választási tömeg. Mit kell ehhez a kocának tennie?

1 kg alom kb. 4 kg kocatejet igényel, tehát az említett példában 80 kg alom-tömeggyarapodással számolva 320 kg kocatejre van szükség ekkora teljesítményhez. 1 kg kocatej előállítása kb. 6,5 MJ ME-t (metabolizálható energia) igényel. Tehát csak tejtermelésre 2080 MJ energiát kell a kocának felvennie. Az életfenntartás a 25 napos laktáció alatt további 625 MJ-t követel. Ez összessen 2705 MJ. Amennyiben a takarmány ME tartalma 13,5 MJ/kg, úgy 200 kg takarmányt, tehát naponta 8 kg-ot kell megennie az állatnak. Ebben a példában nem számoltunk a testtből mobilizált fehérjével és zsírszövetekkel.

5. Takarmányfelvétel a választás előtt és azt követően

Az alomméret növekedésével a kocák tejtermelése növekszik, ugyanakkor a malaconként rendelkezésre álló kocatej mennyisége folyamatosan csökken. Ennek következtében a malacok táplálóanyag-igényét már nem elégítheti ki a kocatej önmagában, ezért

kiegészítő etetés javasolt, ha a malacok száma almonként meghaladja a 10,5-et.
image1548257237-0

Forrás: Trouw Nutrition

Minél nagyobb a táplálóanyaghiány – több malac/koca, illetve kevesebb kocatej –, annál inkább szükséges a malacok kiegészítő etetése. A kiegészítő etetést már az első életnaptól elkezdhetjük. Németországban végzett etológia vizsgálatok alapján a kora reggeli órákban, illetve a késő délutáni órákban a legaktívabbak a malacok a fiaztatóban elhelyezett etetők körül. Így különösen az első napokban javasolt az az etetési mód, hogy reggel csak kis mennyiségben helyezünk el takarmányt az etetőkben és délután etetünk többet, hogy az reggelig elegendő legyen. Így már az első napokban érzékelhetjük, hogy mely almok fogyasztanak több takarmányt. Ez azt is jelzi egyúttal, hogy mely kocák tejtermelése nem elegendő a malacaik számára, így a kocák top dress etetését is pontosabban végezhetjük el.

Érdekes kérdés, hogy várhatunk-e nagyobb alomtömeget abban az esetben, ha intenzíven etetjük a malacokat választás előtt? Annak ellenére, hogy szinte minden takarmányforgalmazó azt ígéri, hogy az ő takarmányától nőni fog a választási tömeg, több kísérletben is bebizonyosodott, hogy ez nem mindig van így. Ennek oka, hogy a kocák – különösen a magas takarmányfelvétellel bíró, sok malacot, 21 napos laktációban szoptató kocák – csökkentik az önkéntes takarmány-felvételüket, és ezáltal csökken a tejtermelésük is.

A kiegészítő takarmányozás ennek ellenére esszenciális a malacok életében, de nem elsősorban a magasabb választott tömeg, hanem a választáskori alomkiegyenlítettség és a választást követő napok takarmányfelvételének maximalizálása érdekében.

A magasabb takarmányfelvétel egészségesebb bélfalat, erősebb védelmet jelent a patogének ellen, és az aktív immunrendszer is gyorsabban fejlődik. 

6. A malacok súlya és kiegyenlítettsége 63 naposan

Annak érdekében, hogy kiaknázzuk a malacokban rejlő növekedési erélyt, a hízlalás induló tömege mellett az életkort is szigorúan figyelnünk kell. Az utolsó néhány forint jövedelmet olyan jelentéktelennek tűnő információk birtokában tudjuk megkeresni, mint a malacok pontos életkora a hízlalás kezdetén. A hízlaldába telepítéskor (25 kg) 14 nap korkülönbség (63, illetve 77 életnap) azt jelenti, hogy az utónevelőben – azonos választási és telepítési súly mellet is – akár 150 g/nap tömeggyarapodásbeli különbséget is mérhetünk, és ennek a különbségnek a jelentős része a hízlalás során is megmarad!

image1548257237-2

Azonos súllyal indulnak, mégis szétnőnek

A sokat emlegetett kompenzációs növekedés legtöbbször elmarad, sőt további hátrányt szenvednek ezek az állatok. Így a 120 nap végén 18-20 kg-mal kisebb állatokat vagyunk kénytelenek értékesíteni. Ha csak az állatok 7%-a ilyen – tehát 14-es választás esetén 1 malac –, akkor az egy alomra vetítve 1,5 kg súlyveszteséget jelent egyedenként, almonként több mint 7000 forint veszteséget. Könnyű belátni, hogy a malac-takarmányozás igazi megtérülését többek között itt kell keresni.

Vásárolt malacok esetében az életkorra vonatkozó információkat különösen nehéz megszerezni, hiszen telepmérettől függően több teremből válogathatják össze a malacainkat. Ebben az esetben akár 2-3 hét is lehet a különbség. Talán nem kell részletezni, hogy egy 63 és egy 84 napos 25 kg-os malac között minőségben mekkora eltérés lesz!

Hogyan érjük el, hogy a malacaink 63 életnapra minimum 25 kg-osak legyenek?

1. Először is, győződjünk meg róla, hogy a takarmány-felvétel a genetikai potenciálnak megfelelő.

2. Ha az állatok kevesebb takarmányt vesznek fel, akkor vizsgáljuk meg, hogy elegendő-e az etetőfelület, megfelelő fizikai formájú takarmányt etetünk-e és a telepítési sűrűség is kielégítő-e?

3. Gyakran előforduló hiba, hogy a kisebb malacokat telepítik túl, mondván, nekik kevesebb hely is elegendő. Négyzetméterben lehet, hogy kisebb az igényük, de sokkal több időt igényelnek, hogy elfogyasszák a szükséges takarmányt , mert az alkalmazkodó képességük gyengébb, és nem képesek növelni a takarmányfelvétel sebességét.

Bessenyei István, UBM Csoport