Védett történelmi sertésfajtánk – Mangalica

000001316_szokemangalica_jpg-468x274A mangalica sertésnek Magyarországon 200 éves múltja és 50 éves sikertörténete van. Az állomány jelentős csökkenése 1955-től kezdődött. Az ekkor számlál 18 ezres kocaállomány 15 év alatt 35-40-re zsugorodott.

Az újabb fellendülés 1994-benkezdődött, amikor másodszor is megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete.

Magyar szőke kondor (mangalica)

E. Dorner Béla (1901) az első szerző, aki a fajta részletes leírását, jellemzését adja.

Tapasztalatai szerint: „a fajta rendszeres tenyésztés következtében megfinomodott és kontinentális viszonyainkhoz kitűnően alkalmazkodott. Az erdőket, legelőket kitűnően értékesíti, elég gyorsan növekedik, szaporodási képessége is megfelelő, fő előnyét a kitűnő hízóképességét kül- és belterjes terjes tartásban egyaránt érvényesíti. A takarmányt, mint zsírfajta, gyorsan és jól értékesíti, megfelelő tartás mellett, kivált fiatal korában, hústermelőként is igen jól beválik. Az ország egyes vidékein és az uradalmakban alakra, színre egymástól többé-kevésbé eltérő alfajtákat is tartottak.”

Fecskehasú mangalica

mangalicaA szőke és a fekete mangalica keresztezésével létrejött fajtaváltozat. A fecskehasúság jól öröklődik. Tulajdonságaiban többnyire megegyeznek a szőke mangalicával. Súlya kisebb, viszont szaporasága, különösen nevelő képessége felülmúlja a szőke változatot. Hegyvidéken tenyésztették a mangalica barnás, vadas szőrű változatát, amelyeket baris sertésnek neveztek. Feltehetően a szőke és a vörös mangalicának a vadsertéssel való véletlen keveredése révén alakult ki. A mangalicának a legdurvább változatát képviselte.

Keresztezések

A mangalica fajtának – a jobban kitenyésztett nyugati fajtához hasonlítva – számos hibája volt. A kifejezett zsírtermelésén kívül nagy hibája volt, hogy rendkívül lassan fejlődött és kicsi volt a szaporasága. Ezek az értékmérők már az 1800-as évek utolsó harmadában veszélyeztették a fajta jövőjét. Az 1900-as évek kezdetén a fajta az uradalmi tenyésztők számos kezdeményezésükkel a mangalica szaporaságát és növekedési erélyét igyekeztek jobbítani.

Európában, az 1800-as években egy másik zsírtermelő fajta, az angol lincolnshire több tulajdonságban hasonlított a mangalicára. A magyar mangalica kitűnő keresztezési partnere. Az ilyen keresztezésekből származó sertéseket lincolicának is nevezték. Hátránya: a nagyobb igényessége, a rossz legelőkészsége és a betegségek iránti fogékonysága.

Elterjedése

e7c0b4a9f6478cf6e85dc81251e59ae8--pork-fatA mangalica karrierjében, elterjedésében a győri, a kőbányai és különösen a debreceni hizlalóhely játszott főszerepet, ahol évente 100 ezer sertést hizlaltak.

A Kőbányai Sertéskereskedelmi Szabványokat az egész Monarchiában elfogadottak és Európa szerte ismertek voltak.

Az ország vidéki városaiban rendszerességgel tartott sertésvásárokat. Különösen híres volt Debrecen és Gyula városa, ahol évente 70-100 ezer sertés cserélt gazdát.

Gazdasági környezet

A fő sertéstakarmánynak számító kukorica és árpa vetésterületének növekedése, valamint a sertésállomány változása között szoros az összefüggés.

A XX. században a kukoricatermelés és a sertéstenyésztés párhuzamosan és egymásra utaltan fejlődik. Mind a két ágazat aránylag kevés ráfordítással és költséggel biztos jövedelmet garantált a termelőnek.

A sertéstenyésztés 1850 és 1870 között azért sem használhatta ki potenciális lehetőségeit, mert a nagybirtokosok a jó gabonaárak miatt eladták a gabonát és a sertéstenyésztésre nem fordítottak gondot; csak saját háztartásuk, cselédjeik és idénymunkásaik szükségleteinek megfelelő számban tartottak sertést.

E. Dorner (1901) elismerően beszél a sertéstartás jövedelmezőségéről. Abban az időben – a szoptatási időt kivéve – a szabadban élt az állat, maga-magáról gondoskodott, maga kereste táplálékát, szerény putrikban húzódott meg és ilyen extenzív körülmények között is értékes terméket, húst és szalonnát állított elő, jövedelmet termelt!

Ezek a mangalica magyarországi gyorsütemű elterjedésének és sikertörténetezek mozgatórugói.

1895 a hazai sertéstenyésztés tragikus éve volt.  A pestisjárvány –  amit a Szerbiából a kőbányai hizlalótelepre importált sertésekkel hoztak be, onnan terjedt szét az egész országra – hosszú időre visszavetette az ágazatot. A becslések szerint a járványban 4,5 millió sertés pusztult el, aminek kb. 95 %-a mangalica volt.

Tartási módszerek

Uradalmi falkás rendszert a nagyobb uradalmakban alakították ki, amelyekben 100, vagy annál több kocát tartottak. Külön falkákban helyezték el a kocákat és a kanokat.

Az uradalmi falkás tartási rendszer jellemzője: szervezettség és a jó minőségű árú, amit a piacon „urasági sertés” megjelöléssel külön jegyeztek.

Kondás (csürhés) rendszer a falusi kisbirtokos paraszti osztály tenyésztési-tartási módszere volt. A gazdák portáján tartott sertéseket általában a reggeli órákban – a település egyéb sertéseivel együtt – a község közös legelőjére hajtották. A párosodás is a kondával járó kanokkal szabadon történt.

A falusi kondákban felnevelt sertéseket a kereskedelmi forgalomban „szedett sertés” néven említették és kevesebbet fizettek érte, mint az uradalmi sertésekért.

Tanyasi rendszerben a sertések egész éven át a tanya területén tartózkodtak, melléktermékeken, hulladékokon, a tanyához tartozó tarlón legeltetve, vagy karámban tartották. A rendszer nagy előnye, hogy a kis létszámú, jól elkülönített tanyai állományt jobban elkerülték a fertőző és járványos betegségek, ezért a fertőzés ezekben a körzetekben kevésbé terjedt tovább.

A mangalicatenyésztés legújabb-kori szakasza

mangalica2Korábban a mangalicát 53 vonalban tenyésztették. Ezzel szemben a ma élő vonalak száma 27. Az elveszett, kihalt vonalak száma tehát 26, azaz 49 %.

A mangalica-törzskönyv zárttá nyilvánítása és a törzskönyvi besorolása a tenyésztői munka alapját vetette meg.

A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete 15 éve azon dolgozik, hogy a mangalica sertés állattenyésztésünk hierarchiájában, táplálkozási szokásainkban és kultúránkban ismét a megillető helyet foglalja el.

Az Egyesületnek valamennyi környező ország mangalicatenyésztőivel élő a kapcsolata. A spanyolországi piac mellett megjelentek az amerikai és japán vásárlók is.

A koleszterinszegény, kedvező összetételű szalonna és a mangalicazsír mítosza tovább él. A mangalicahús valódi értékét a korunkban különösen felértékelődött ízletesség, porhanyósság, a finom márványozottság, a magas (7-9 százalék) és egyenletes eloszlású zsírtartalom, és a (jó) takarmányból a zsírba oldódó zamatanyagok adják,

 

F.K.
Forrás: Tőzsér I. – Bedő S.
Történelmi állatfajtáink enciklopédiája
Mezőgazda Kiadó
Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete