Védett, történelmi állatfajtánk: a magyar agár

 

Magyarországon kereken félszáz történelmi, védett állatfajtát tartunk számon.
E génvagyon eredeti állapotú fenntartása nemzeti érdek és állami feladat – mert:
* semmivel nem pótolható genetikai értékek,
* meghatározóan fontos értékmérő tulajdonságok őrzői,
  (szervezeti szilárdság, környezettűrő-képesség, hasznos élettartam),
* környezetünk sokféleségének (biodiverzitás) alkotóelemei;
* esztétikai-, látványossági értékek,
* az idegenforgalom, az aktív természetvédelem és a munkahelyteremtés szereplői.
Megismerésük, gondozásuk és hasznosításuk kötelesség, a szakmai műveltség része!

 

Dog - Greyhound outside

 

E régi nemzeti kutyafajtánk mai formája Magyarországon alakult ki. Eredete távoli időkbe nyúlik vissza. Az agár a legősibb típusú vadászkutya, amit az ókori ötezer éves ábrázolások is bizonyítanak. A ma élő agárfajták közös őstől, az egyiptomi agártól származnak.

A magyarság vándorlása során minden valószínűséggel keleti agarakkal, illetve agár-típusú kutyákkal űzte a vadat.

Az agarászat lassan sportjelleget öltött és a feudális Európa kedvenc szórakozásává vált.

Annak idején találóan fogalmazták meg az agarak munkájának egyes fázisait. Így pl. az agarakat füzérre és nyeregre szoktatták, úgy, hogy a ló mellett szíjra fűzve nyugodtan, biztosan járjanak. Az agarat vadászatra nem idomítják, hanem hajszolják. A hajsza megkezdése előtt a nyulat bemutatják az agaraknak. Az üldözést feladó fiatal agarakat elzüllöttnek mondták. Nyeregbe szorul az agár, ha elfáradva a ló mögé húzódik. 

A XVIII-XIX. század a magyar agarászat aranykora. A reformkor kiemelkedő, vezető személyisége, Széchenyi István (1791-1860) gróf kezdeményezésére gomba módra szaporodtak az agaras egyletek.

Egy korabeli vadászlap szerint minden birtokon, minden uradalomban ott voltak a szikár, kemény, ellenálló, kitartó agarak. Ebben az időben az igazi győztes magyar agár volt a magyarok „nemzeti kutyája”.

A fajta az idők folyamán jelentősen átalakult, sok tekintetben angol jellegűvé változott, ám megőrizte magyar őseinek kiváló értékmérő tulajdonságait, ellenálló képességét.

A magyar agár jellegzetesen terepagár volt az angol pedig versenyagár. Az agarak használata lassan a versenypályákra korlátozódott.

Megjelenése erőt sugárzó, erős csontozatú, jól izmolt. Elegáns.

Mozgása térölelő. Rugalmasan üget, elölről és hátulról nézve párhuzamos vonalon mozgó végtagokkal.

A magyar agár rokonfajtái az angol az orosz, az afgán a perzsa, az arab agár.

A tenyésztőmunka fejlődése Nagy szerencse, hogy a keresztezési láz nem mindenkin tudott úrrá lenni és egyes tenyésztők, bizonyos területek, mint pl. Szabolcs-Szatmár megye, megőrizte agaraikat ettől az intervenciótól. Felkarolták magyar agaraikat az egyszerű emberek is, akik változatlanul a hagyományos módon jártak agaraikkal vadászni.

1905-ben a Magyarországon található agarakat bejegyezték az Ebtörzskönyve. 1909-ben Monostori Károly Kutyatenyésztés c. könyve már korabeli standardleírást is közöl a fajtáról.

A második világháború a magyar agárállományt is megtizedelte. A fajtát sokáig eltűntnek kezelték, amíg 1963-ban egy filmforgatás alkalmával Nagyecseden bukkantak a közeli Károlyi-uradalomból származó néhány eredeti példányra. Lényegében velük indult meg újra a tenyésztés.

Bár igazán számottevő, nagy populációval ma sem rendelkezünk, 1966-ban az F.C.I. 196. önálló fajtaként fogadta el a magyar agarat.

Azóta a fajta számos nemzetközi sikert ért el.

Európa több országában kedvelik és tenyésztik.

Jó ok van bízni a fajta népszerűségének további növekedésében.

A fajtával kapcsolatos tevékenység a Magyar Agrár Tenyésztő és Hagyományőrző Egyesület keretében folyik.