Karácsony 2020

Vészterhes évet zárunk.

Olyat, amire senki nem gondolt még akkor, amikor az első alkalommal tervezni kezdte, hogy milyen lesz üzleti és személyes szempontból is a 2020-as esztendő, amelynek egymás után ismétlődő számaira jól esett ránézni, elképzelve mindazt, hogy miket fogunk megvalósítani az év folyamán.

Aztán minden máshogy lett. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy kijárási korlátozás lesz, naponta kiadott halálozási listákkal, és aközött a két érzés között fogunk őrlődni, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy ne kapjuk el a fertőzést, vagy inkább gyorsan essünk rajta túl, mert úgyis elkerülhetetlen.

Olyan krízissel kell szembenéznünk, amire a világnak ezen a táján már nagyon régen nem volt példa. Gazdasági, pénzügyi válságra mindenki emlékszik, nem is kell sokat visszamenni az időben, hiszen 2008 emlékezete még élénk. De világméretű egészségügyi katasztrófára, járványra már az idősek sem, hiszen az 1918-19-es spanyolnátha már több, mint egy évszázada volt. Becslések szerint mintegy 500 millió ember kapta el a fertőzést, és 25-50 millió volt az áldozatok száma. Jelenleg globális szinten valamivel több, mint 60 millióan fertőződtek meg a koronavírussal, és másfél millió felé közelít az elhunytak száma.

Ha nem lenne a jelenlegi pandémia, vajon hányan tudnánk felidézni tanulmányainkból azt, hogy az első világháború végén milyen járvány söpört végig, elpusztítva az akkori emberiség 2-3%-át, nagyobb veszteségeket okozva, mint maga a háború?

Kevesen.

Mert az ember ilyen. Legyen az háború, katasztrófa, világégés, akik megmaradnak, azok másnap reggel felemelik a tekintetüket. Ők előrenéznek, új terveket kovácsolnak, talán jóval óvatosabbakat, mint azelőtt. De terveznek, remélnek, összefognak, mennek előre, mert mi, emberek ilyenek vagyunk, belénk van kódolva, hogy nem adhatjuk fel, hanem elgyászolunk mindent, ami elveszett, helyreállítunk mindent, ami tönkrement, újjáépítünk mindent, ami leomlott, és megfontoltabban talán, de szebbet-jobbat alkotunk.

Megtaláljuk önmagunkban az erőt, mert ott van a génjeinkben, és megtaláljuk egymásban a segítséget, mert együtt többre vagyunk képesek, mint hisszük!

Félretesszük az ellentéteinket, amik a nap történéseinek fényében már nem is tűnnek olyan súlyosnak, mert most az lesz a dolgunk, hogy egymásnak adjunk, és ne egymás ellen harcoljunk.

Összefogunk, meglátjuk egymásban a jobbító szándékot, az értéket, mert jobban odafigyelünk egymásra, mert most ez a dolgunk. A családban, a cégben, a közösségeinkben, az országban. Talán így közelebb is kerülünk egymáshoz, mert a közös cél összetart.

Van-e ennél fontosabb gondolat, ami reményt adhat így, karácsony idején? Amiről eddig csak beszéltünk, arra most lehetőséget is kapunk, hogy valóban jobb emberek és jobb csapat legyünk, ki ki a saját mindennapjaiban. Itt az idő, a december felszínesen romantikus hangulata helyett most van esélyünk arra, hogy valódi karácsonyt ünnepeljünk, a legnagyobb sötétség idején, mert teret fog nyerni a világosság és az élet.

Ezzel a gondolattal kívánok boldog karácsonyt, és egy új reményt adó évet mindenkinek.

Pilisvörösvár, 2020. december 1.

                                                                  Horváth Péter