Szent István napját
Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ben rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére.
E napon első királyunk emléke és fennmaradásunkat szolgáló alkotása előtt tisztelgünk.
A türk eredetű Vajk néven 969 körül született (pontos adat nincs) és 1038-ban halt meg.
„Isten kegyelméből” 1001-ben koronázzák Magyarország királyává.
A magyar törzsek szövetségéből alakult fejedelemséget, egységes keresztény álammá szervezte. Ez az államalakulat később az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig változatlan formában fennmaradt.
Az új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyveres és békés úton hódoltatta, az ellene irányuló támadásokat korának modern nehézlovas elit hadseregével leverte.
A legenda utal egy ellene irányuló, sikertelen udvari merényletre.
Törvényeit német mintára, de a sajátos magyar viszonyok figyelembevételével alkotta.
Az ezeréves magyar törvénytár az ő törvényeivel kezdődik.
Az államszervezettel párhuzamosan formálta a keresztény egyházat.
Uralkodását a Kárpát-medence egysége megteremtésének, illetve a kereszténység elterjesztésének szentelte, szomszédaival alapvetően békére törekvő politikával.
Megváltoztatta az öröklés szabályait. Védte a magántulajdont, az özvegyek és árvák érdekeit. Megkezdte a pénzverést (a korábbi állatpénz, a tinó helyett az ezüstdénár lett a fő forgalmi pénz). Területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését. Fő megélhetési forrás a földművelés, ami egyben jelentős életmódváltást is jelentett. A földek nagyrésze királyi birtok, amelyekből adományokat és tisztségeket (ispánságokat) juttatott.
A világhatalom középpontjává Székesfehérvárt, egyházi központtá Esztergomot tette.
Egész életében Magyarország megerősödésén fáradozott. Erős országot hagyott az utókorra.
VII. Gergely pápa szentté avatta.
Augusztus huszadika a kenyér ünnepe is
Egyes vidékeken ekkor rendezték az aratási felvonulást. Galgamácsán (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) a két világháború közötti időben 7-8 leány vitte a kalászokból font koszorút, őket követték lovaskocsin a többiek. A templomhoz vonultak, ahol imával adtak hálát, hogy az aratási munkákat befejezték.
Az István napi szép idő Drávaszögben jó gyümölcstermést jelez. A beregi Tiszaháton úgy tartották, hogy a gólyák e napon szállnak el.
A kenyér az idők folyamán legfontosabb élelmiszerünkké nemesedett és értelmezésében az összes „szükségletünket” fejezi ki és népi hagyományainkban méltó helyet foglal el.
Egykor a Gömör- és Kishont megyei református Szuhafőn az aratás befejezésekor a falu legszegényebb családjának egy nagy kenyeret sütöttek. Hozzá a lisztet házról, házra járva gyűjtötték össze.
A kenyér segít a bajba jutottakon, közösséget kovácsol, az összetartozást, a kultúránkat idézi.
A pásztoroknál szigorú étkezési rend uralkodott. A kenyeret a számadó juhász szegte, ő tudta, hogy kinek mennyi jár! A halasi regula szerint három embernek egy hétre, négy kétkilós kenyér jutott. Nem is híztak meg tőle…
Nyelvünkben – állítólag – 150 kenyérrel kapcsolatos mondás van.
A szép népi mondások sora is kötődik a kenyerünkhöz. Gondoljunk a kenyérrel és sóval való vendégfogadásra, a kenyértörésre, a megette a kenyere javát, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel jelentésére.
A család megélhetését biztosító kenyérkereső szónak mély érzelmi tartalma van.
Érdekességek a kenyérről
● Európa legjelentősebb társadalmi átrendeződése is a kenyérrel indult. 1789-ben a párizsiak a kenyérárak drasztikus emelése ellen tüntettek. A felháborodott tömeg megrohamozta a Bastille-t és kezdődött a francia forradalom.
● 1784-ben Mechwart András feltalálta a róla elnevezett hengermalmot, ami forradalmasította az őrlési technológiát.
● Kenyerünk tiszteletét jelzi, hogy bűnnek számított rálépni, eldobni, ha leesett a földre, azonnal rá kellett fújni és meg kellett csókolni.
● A néphit szerint az új háza vitt kenyér a jólétet biztosítja.
A karácsonyi vacsorán fogyasztott kenyér a jövő évi gazdagságot, a termékenységet szimbolizálta.
● Teremhet kenyérnek való bokorban, a földben. Ilyen a braziliai indiánok különleges eledele a manióka gumóból készült „beizsü” nevű lepény.
● Először, időszámításunk előtt 3 ezer évvel az egyiptomiak sütöttek kenyeret.
Az ókori görögöknek 70 féle kenyerük volt.
F.K.
