Névjegy: HORVÁTH Péter
1997-ben Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetemen erdőmérnöki, majd 2006-ban a Corvinus Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát szerzett. Jelenleg, a London Stock Exchange által szervezett kétéves Elite Program keretében tanul vállalatvezetést. Mindmáig első munkahelye az UBM (1999), ahol előbb bel-, majd nemzetközi kereskedő, később pénzügyi vezető. A 2013-16 között bevezetett új ügyviteli rendszer projektvezetője 2010-től az Igazgatóság tagja. 2018. áprilisától – az Igazgatóság egyhangú döntésével – az UBM Csoport vezérigazgatója.
HORVÁTH Péterrel FEHÉR Károly beszélgetett
- Alapképzettsége erdőmérnök. Milyen indítékok alapján indult e pálya felé?
– A választás nem volt mindent elsöprően egyértelmű. Erdőmérnök vagy orvos legyek, fontolgattam magamban. Végül, az előbbi mellett döntöttem, amiben szerepet játszott, hogy édesapám a Zalaerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese, termelési igazgatója volt. Nagyszerű példája serkentőleg hatott. Az egyetemi élet, a tananyag, a színvonalas oktatás, az erdei gyakorlat tetszett. Új barátokra leltem, egy csodálatos természetközeli világba, közösségbe érkeztem. De negyedéves koromban már egyre határozottabban éreztem, tudtam, hogy a számok világa, a közgazdasági összefüggések jobban vonzanak. Erdőmérnök lettem, de a diplomaszerzésem után közvetlenül, 1997-ben beiratkoztam a Soproni Egyetem közgazdaságtan szakára és köztársasági ösztöndíjasként egy teljes évet elvégeztem ott a nappali tagozaton. A következő évben viszont Budapestre költöztem, ahol a Corvinus Egyetemen folytattam a tanulmányaimat. Először esti tagozatra jártam, majd levelezőképzés keretében diplomáztam. A váltásra az UBM miatt volt szükség, hiszen akkor már itt dolgoztam.
- Alapos pályamódosítás. Mindmáig egyetlen munkahelye, az UBM. Hogyan kezdődött?
– Varga Ákost – Igazgatóságunk elnökét – 15 éves korom óta jól ismertem. Baráti hívására 1999. januárjában szerződtem az UBM-hez. Végigjártam a lépcsőfokokat. Ismerkedtem az egyre dinamikusabban fejlődő cég szervezetével, munkaterületeivel, kapcsolatrendszerével. Bel- majd külkereskedőként – Botos Andor tulajdonos-igazgató irányítása mellett – akkoriban elsősorban a szója és a halliszt forgalmazása volt a dolgom. Később a chicagói tőzsde fedezeti ügyeinek intézését is rám bízták. Pénzügyi vezetőként a banki – finanszírozási, hitel, befektetési – ügyletekkel, kapcsolatokkal, a pénzügyi likviditás fenntartásával és fedezeti kérdésekkel foglalkoztam. A 2013-ban indított és 2016. nyarán bevezetett új ügyviteli szoftverünk projektjének vezetését, irányítását bízta rám az Igazgatóság.
- Pár hete az UBM vezérigazgatója. Az Igazgatóság egyhangú döntésével kapta meg a bizalmat. Ez a támogatás bizonyára nagy hajtóerő.
– Az eddigi munkámat elismerő bizalom új energiákat hoz felszínre. Az alapja, hogy a döntéshozó kollégáimmal, barátaimmal hosszú évek óta együtt dolgozunk, ismerjük, becsüljük, segítjük egymást. A bizalom – felfogásom szerint – hitet is jelent. Hit a kölcsönös elvárásaink sikerében, hit abban, hogy ez a döntés hozzájárulhat vállalatunk további fejlődéséhez.
- Milyennek képzeli el az UBM-et – mondjuk – öt év múlva?
– Modern felépítésű, hiteles, átlátható, ember-partner központú, a tőzsdén is sikeres közép-európai nagyvállalatnak. Olyannak, ahol a korszerű és a klasszikus gazdasági elemek okos ötvözésével, innovatív, értékteremtő, a fiatalokat felkaroló munka folyik. A cél – jelmondatunk szerint – a világszínvonal. A mérce a partnereink elégedettsége. Ebbe a körbe nem csak a vevők és eladók tartoznak, hanem minden személy és szervezet, aki az UBM-mel kapcsolatban van. Ide tartoznak a pénzintézetek, a felügyeleti szervek, a hatóságok, és nem utolsósorban a jelenlegi és jövőbeni részvényeseink, hiszen célunk az aktív tőzsdei jelenlét is. Sietek hozzátenni: mindez az UBM cégkultúrájából táplálkozik és alkotóelemeinek egy része már ma is működik a cégünknél. A korszerűsítés a viharos gyorsasággal változó világban – közös feladatunk és érdekünk. Ezek teljesítésére szerződtem!
A józanság, a határozottság, a mértéktartás, az észszerűség jegyében kell cselekednünk.
- A kulcs: az emberek megnyerése.
– Meggyőző erő: bemutatni, megértetni, elfogadtatni terveinket és megvalósításukhoz támogatást nyerni. Most ez az egyik – ha nem a legfontosabb – feladatunk. A vezetők, a beosztottak, a szervezeti egységek közötti, mindkét irányba, oda–vissza ható információ szervezése jelenti ezt a munkát. Azokról a dolgokról kell beszélgetnünk munkatársainkkal, amelyek rájuk tartoznak, amihez támogatásukat kérjük és reméljük, ami érdekli őket. Bevonni az embereket a közös gondolkodásba. Eközben vegyük észre az ő szempontjaikat is. Kínáljunk lehetőséget számukra, hogy ebben a vállalat-korszerűsítési folyamatban is érezzék fontosnak magukat. Az információcseréhez felhasználom az egyre karakteresebb belső- és külső hírleveleinket is. „Első kézből” című, rövidesen induló, rendszeresen jelentkező rovatomban, a közérdeklődésre számot tartó, legfrissebb információkat szedem csokorba
- Eközben tovább folytatódik az UBM tőzsdére való belépésének előkészítése.
– Eddig alapvetően saját tőkéből és bankhitelekből – forgóeszköz és beruházási hitelekből – finanszíroztuk magunkat. Ezt igyekszünk lehetőleg úgy egyensúlyozni, hogy a beruházásainkra bevont tőke a saját tőkénk oldalán jelenjen meg. Ennek egyik lehetséges módja a tőzsdei forrásbevonás. Mintegy három éven belül – a cégcsoport jelenlegi tulajdonrészének 20-25 százalékával – nyilvános tőzsdei kibocsájtást tervezünk. Jelenleg egy vállalatunkkal már ott vagyunk a tőzsdén a technikai kategóriában, ami azt jelenti, hogy minden a tőzsde által támasztott közzétételi követelménynek meg kell felelnünk ezzel a céggel, de a részvények még nem kereskedhetők szabadon. Amolyan előszobaként fogjuk fel a jelenlétünket. A nyilvános tőzsdei fellépéshez a teljes feltételrendszernek meg kell felelnünk. Ez a munka most folyik.
- A tőzsde emberei sorolják a belépés előnyeit. Állítják, hogy a sikeres cégek a tőzsdén válhatnak igazán naggyá. Nem túlzás ez?
– Ennél persze árnyaltabb a kép, de az tény, hogy akár a közeli országokban is sok cég, család lép a tőzsdére és alakítja át vállalkozását annak az érett fázisában. A forrásbevonás, a kedvezőbb hitelfelvétel, az üzleti bizalom, a márkaérték, a marketing és a piaci ismertség növekedése, a bővülő kapcsolatrendszer és mindezek nyomán a hatékonyság növekedése együtt járhat a tőzsdei jelenléttel. Az UBM egyik legizgalmasabb középtávú kihívása, hogy tőzsdére vigyük a cégünket.
- Aki nem képezi magát, lemarad, mondta beszélgetésünk alkalmával. Most a londoni tőzsde szervezésében, az Elite Program keretében tanul menedzsmentet. Melyek az eddigi tapasztalatai?
– Az első tapasztalatom, hogy az itthoni képzésektől merőben eltérő, korszerű ez az oktatási forma. Élő példák bemutatásával tanítanak. Számos neves üzleti iskolával együttműködésben állították össze a tananyagot, de az oktatók között vannak európai MBA-képzések oktatói, valamint piaci szereplők. Például vállalati pénzügy tanácsadók, jogászok, könyvvizsgálók is. Ha név szerint ki lehet emelnem valakit, akkor Dr Chris Coleridge-t említeném a University of Cambridge-től, vagy Franco Quillico-t, a Politecnico di Milano oktatóját, illetve Prof. Dr. Peter Wittet, a University of Wuppertal-tól. A programot kifejezetten középvállalati vezetőkre szabták. A tananyagot, a terhelést, az időbeosztásunkhoz igazítják. Gyakorlatilag minden üzleti, menedzsment témakört körbejárunk. Stratégiaalkotás, szervezeti modellek, vállalatirányítási ismeretek, innováció-menedzsment, cégértékelés, tőkebevonási lehetőségek, vállalati felvásárlások és összeolvadások, generációváltás szerepel – többek között – a programunkban.
- Hogyan épülhetnek be az UBM működésébe a program során megszerzett ismeretek?
– A cégvezetés nagyon támogató és nyitott, hogy alkalmazzuk a programban szereplő témákat. Ehhez mindig adok egy-egy összefoglalót, amelyekből inspirációt szerzünk projektjeink szervezésére. Az UBM-ben elindítottunk egy programot. Célja, olyan menedzsment kialakítása, amelynek a tagjai képesek önálló döntéseket hozni és önállóan működtetni cégünket.
- Mark H. MacCormack „Amit a Harvardon sem tanítanak – avagy a józan ész iskolája” című remek könyvében egyértelműen kimondja, hogy az egyetlen használható vezetési filozófia az, amelyik elismeri, hogy nincs ilyen általános érvényű elmélet. Ön szerint?
– Sok tapasztalatot takar a megállapítás, de azért bizonyos alapelveket érdemes követni. A legfontosabb, hogy felismerjük a saját vállalatunk aktuális állapotát, meg tudjuk határozni, hogy például 5 év múlva milyen formában, működéssel szeretnénk látni, és lerakjuk a két állapot között a megvalósítás, az átmenet mérföldköveit, feladatait. A legfontosabb vezérlő elveknek a határozottságnak és józanságnak kell lennie. De ugyanilyen fontosnak tartom, hogy ez a munka nem megy egyedül, csak csapatban. Alkalmazz az adott munkaterületen magadnál hozzáértőbb munkatársakat! Csapatmunka és egyéni bánásmód. A kreatív teljesítmény dicsérete. Ha nincs emberismeret – nincs lényeglátás.
- Optimizmus. Jóindulat. Humor. Életfelfogásának három alapvető eleme. Kifejtené ezeket?
–Életszemléletem szerint az optimizmus, a pozitív hozzáállás az, amely a világot előre mozgatja. Hiszek benne, hogy azzal, amit csinálok, az a szándékom, hogy valami jobbat alkossak, teremtsek. Hiszek abban, hogy minden reggel úgy kell felkelni: amit ma elvégzek, estére már valami több, jobb épül. A jóindulat, a jószándék, tulajdonképpen a jóra való igyekezet, az elfogadás állapota, hajlandóság a segítségre, pozitív hozzáállás az emberekhez. Persze emellett nem akarom letagadni, elkerülni a kedvezőtlen helyzeteket sem, ez vakság lenne. Nem minden rózsaszín, de nem is kell annak lennie. Van úgy, hogy éppen a megoldás érdekében kell valami fájdalmasat lépni, akkor azonban ezt határozottan és a lehető leggyorsabban kell megtenni. Mint egy villanásnyi kardvágás. Számomra nagyon meggyőző volt az a verseny, amelyet 1980-ban Robert Axelrod hirdetett meg versengő stratégiák – a gyakorlatban számítógépes algoritmusok – között. Rengetegen adták be a pályázatukat a versenyre különböző hozzáállással – kíméletlen versengők, bizonytalan együttműködők, szemtelen csalók, szelíd altruisták -, de egyértelműen az a legegyszerűbb stratégia nyerte meg a versenyt, amelyik összesen 2 sorból állt:
- Indulj pozitív hozzáállással
- Ezután lépd mindig azt, amit a partner lépett
Csodálatosan egyszerű elv, amely a valóságban is működik.
A humor pedig az élet – ha úgy tetszik az üzleti élet, a vállalatvezetés – nélkülözhetetlen sava-borsa. Egy jókedélyű, humoros, mosolygós megjegyzés, feszült helyzetben is megteremtheti a légkört a kedvező folytatáshoz. Karinthy szerint a humor, a derűs állapot, a szellemesség, az emberi mivoltunkkal szembesít és – teszem hozzá – az intelligenciánk is benne van.
Jókedvűnek kell lennem másokkal, munkatársaimmal, ha azt szeretném, hogy ők is jókedvűek legyenek velem. A hobbim miatt viszonylag gyakran járok Japánba. Megjegyeztem az egyik bölcs mondásukat: „A mosolygós ember mindig erősebb a haragosnál.”
- Mi az, ami ilyen életvitel mellett kimaradt az életéből?
–Ó, rengeteg, de sajnos túl kevés a nekünk adatott idő – minden értelemben. Azt mindenesetre sajnálom, hogy fiatalabb koromban nem tanultam egy-két évet külföldön.
- Hobbyja?
– A nyelvtanulás. A nap, mint nap használt angol mellé a német, a spanyol, a japán nyelvet tanulom, tanultam – hobbyból. És persze a sport. Hosszútávfutás és az aikidó.
- Aikidó?
– Az aikidó a hagyományokra épülő modern japán harcművészet. Gyakorlása közben nincs ellenség, vagy ellenfél. Partner van. Nem a győzelemre törekszik, hanem arra, hogy egy technika során a két fél harmóniában végezze a gyakorlatokat. Lassan három évtizede ez a sport az életem része. Testi, lelki és szellemi egyensúlyt teremt, pontosságra, udvariasságra, fegyelemre nevel.
Az aikidó szellemisége nem csupán a sportban, a dojoban (edzőteremben), hanem a mindennapi életemben, életfelfogásom formálásában is nagyon közel áll hozzám!
- Domo arigato gozaimasu/ Nagyon köszönöm/
