Egy nemzetközi kutatócsoport feltárta a búza genetikai állományát, ami megnyitotta az utat jóval táplálóbb az éghajlathoz jobban alkalmazkodó búzafajták nemesítése és a gabonaallergiában szenvedők életminősége javítása előtt – írja az MTI.

A mintegy 2400 tagú Nemzetközi Búzagenom-szekvenáló Konzorcium (IWGSC) (szekvenálás: biokémiai módszer a DNS-ek sorrendjének meghatározására) a Science című tudományos folyóiratban mutatta be kutatási eredményeit.

A kenyérbúza genomja (a teljes örökítő információja) mintegy 16 milliárd bázispárból áll. Ez azt jelenti, hogy nagyjából ötször nagyobb, mint az emberé.

buzaA kenyérbúza genomjának szekvenálása nagy kihívást jelentett a kutatók számára annak összetettsége miatt. Az ismétlődő szekvenciák azt jelentik, hogy a genom hatalmas részei nagyon hasonlítanak egymáshoz, ezért nehéz megkülönböztetni őket.

“Ez nagyban felgyorsítja az erőfeszítéseket a mezőgazdaságilag fontos búzafajták, köztük olyanok azonosítására, amelyek segíthetnek a nagy gombabetegségek legyőzésében” – mondta Kosztya Kanyuka, az IWGSC tagja.

A búza genomjának szekvenálása alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy magyar, ausztrál, norvég, német és kínai kutatócsoportoknak sikerült új lehetőségeket feltárni a gabonaallergiában szenvedők életminőségének javítására. A csoport tagja volt az MTA Agrártudományi Kutatóközpont három munkatársa – közölte a Magyar Tudományos Akadémia az MTI-vel.

A Science Advances című folyóiratban közölt kutatás eredményeit összegző cikk vezető szerzője Juhász Angéla, a nyugat-ausztráliai Murdoch Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ és az MTA ATK Mezőgazdasági Intézet kutatója.

Az eredmények a csökkent antigén- és allergéntartalmú búzafajták nemesítéséhez visznek közelebb. “Ha ismerjük ezeket a fehérjéket, értjük a kenyérbúzára jellemző genetikai változatosságot és a növényre hatást gyakorló környezeti tényezők szerepét, akkor segíteni tudjuk a nemesítőket és az élelmiszeripart olyan élelmiszerek előállításában, amelyeket majd azok is fogyaszthatnak, akiknek egyébként tartózkodniuk kellene a búzaalapú élelmiszerek fogyasztásától” – magyarázta Juhász Angéla.

A kutatók a vékonybél autoimmun betegsége, a lisztérzékenység (cöliákia), valamint a búzaallergia különböző típusainak genetikai hátterét, kiváltó okait vizsgálták. A búza fogyasztásával, lisztjének belélegzésével kapcsolatos megbetegedések közé tartozik a bőr- és emésztőrendszeri tünetekkel jelentkező ételallergia, a fizikai aktivitást követően fellépő anafilaxia (WDEIA), valamint a pékeket, sütödei dolgozókat érintő pékasztma. A lisztérzékenység és a búzaallergiák jellemzően nem gyógyíthatók: jelenleg az egyetlen jó megoldás a búza-, valamint a rozs- és árpaalapú élelmiszerek kerülése, vagyis a gluténmentes táplálkozás.

“A környezeti hatások szerepének feltárása a kutatás másik fontos eredménye. Az egyes fehérjék eltérő mennyiségben termelődnek a búzaszemben. “Ha a tenyészidőszak végén hűvösebbre fordul az időjárás, akkor a pékasztmát kiváltó és az ételallergiával kapcsolatos fehérjék koncentrációja megemelkedik. Másfelől, ha a virágzás alatt hőstressz éri a kenyérbúzát, akkor nagyobb mennyiségben fejeződnek ki a cöliákiával és a WDEIA-val kapcsolatos fehérjék” – magyarázta Juhász Angéla.

A most azonosított fehérjeszakaszokra tervezett genetikai és biokémiai markerek pedig lehetőséget nyújtanak a kedvező összetételű és tulajdonságú fajták szelektálására, a nyersanyag összetételének feldolgozóipari ellenőrzésére – számolt be a lehetőségekről a Murdoch Egyetem és az MTA ATK kutatója.

Forrás: Science Avence