Dr. Zoltán Péter
UBM Feed
export üzletág igazgató
MAGYAR AGRÁRGAZDASÁG A KÜLPIACOKON
A magyar takarmányipar fejlődési, növekedési lehetőségei az export támogatásával
Amint az magyar agrárium és ezen belül az állati termék előállítás területén is jól érzékelhető Magyarország exportorientált, számtalan exportpiaci terméknek van magyar takarmány „tartalma”, túl a takarmányipar közvetlen exportpiaci érdekeltségén. A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari export (9.397 millió € az elmúlt évben) 35%-a közvetlenül kötődik a takarmányipar teljesítményhez is (élőállat, hús, tej, tojás és premix, takarmánykiegészítő, keveréktakarmány, pet-food export), míg közel 29%-a gabonafélék, olajos magvak, állati és növényi zsírok exportja, amelynek egy jelentős hányadát szintén takarmányozási célokra vásárolják meg tőlünk. A magyar állati takarmány termékek exportja 950 millió € körül alakul (680 ezer tonna termék). Mindezek alapján is egyértelmű, hogy mind az iparág jelenlegi, de még inkább jövőbeni fejlődése, eredményessége nagymértékben függ exportpiaci teljesítményétől, amely elsősorban a környező országokban lehet jelentős. Ugyanakkor az import adatok azt mutatják, hogy lenne keresnivalónk az import (6.289 millió €) egy részének kiváltásában is, hiszen 2019-ben 300 ezer tonna állati takarmány érkezett Magyarországra, 515 millió € értékben.
A magyar takarmányipar lehetséges exportpiaci termékei
A magyar takarmányipar érdeke az lenne, ha minél kevesebb takarmányozási alapanyag és minél több hozzáadott értékű termék kerülne exportpiaci értékesítésre, így a környező piacokon keveréktakarmány értékesítése, akár hazai gyártásból kiszállítva, akár ezekben az országokban létrehozott gyártó kapacitásokkal (saját vagy vegyesvállalati formában), azaz a regionális gyártás és kereskedelem kiemelt fontosságú. A távolabbi piacokon elsősorban a magasabb hozzáadott értékű termékek értékesítését kell megcéloznunk (panel, premix, saját márkás takarmánykiegészítők és az ezekhez kapcsolód szakmai szerviz), amelyeken a piac felépítése után akár helyi gyártás is elképzelhető, mint ezt jónéhány magyar takarmányipari vállalkozás már meg is tette.
Vásárlói igény a fejlett és feltörekvő piacokon
A vásárlók a fejlett országokban is elsősorban ár vezéreltek, azaz csak nemzetközi mértékekben is versenyképes cégek és termékek lehetnek hosszabb távon eredményesek; ne feledjük más is keresi az export lehetőségét! A termékekhez kapcsolódó minőségbiztosítás, nyomon követhetőség és garanciák elengedhetetlenek, amint a gyártó kapacitások nemzetközi vevői audit képessége is. Ugyanakkor meg kell felelni az adott piac prémium termékigényének (tenyész állományok, pulyka, magas termelési teljesítményű állati termék előállítás) és a commodity termékigényeknek is (árutojó, közepes és alacsonyabb teljesítmény igény, háztáji), amely inkább csak „ár figyelmes”. A feltörekvő piacokon jellemző az árak versenye, így a logisztikai költségek alapvetően meghatározzák a versenyképességet.
Tömegterméket vagy hozzáadott értékű termékeket exportáljunk
Amint ez már korábban is kiderült tömegterméket az kénytelen exportálni, aki nem tud hozzáadott értéket teremteni. Az előbbi jobban kitett a piaci hullámzásoknak (gabonaigény, olcsó élelmiszerek), míg az utóbbi hosszabb távon is biztosíthatja a piaci pozíciót, hiszen bevezetett, garanciákat nyújtó és versenyképes terméket az importáló sem könnyen és szívesen cserél le. A magyar agrárexport közel kétharmada még mindig feldolgozatlan, vagy csak elsődlegesen feldolgozott termék, így ebben is van még teendőnk. A takarmányiparon belül (3.782 ezer tonna termelés, az 1,3 millió tonna pet-food gyártáson és az in-farm keverésen túl) baromfi- és sertéstakarmányokban vagyunk erősek (baromfiból 1.943 ezer tonna, sertésből 1.319 ezer tonna gyártás 2018-ban), így ebben a szegmensben nagyobbak az esélyeink az exportképességre.
Mely termékek nyithatják meg az exportpiacokat a magyar takarmányipar előtt?
A kínált termék portfóliót a piac igénye diktálja, ennek kell megfelelni, ezért piaconként kell ezt az igényt felmérni és az országspecifikus export stratégiát, beleértve a versenyképes termékpalettát is meghatározni. A földrajzi távolság és a hozzá kapcsolódó logisztikai többletköltség „automatikusan behatárolja” a lehetséges termékkört. Ennek megfelelően más és más a sikeres termékkör cégenként és régiónként, de nem elhanyagolható az alapos piacismeret és a kereskedő rátermettsége sem, hiszen emberek versenyeznek az állati termékek értékesítésében, aza sok szubjektív elem is befolyásolja.
Hol jelentkezik beruházási igény?
A takarmányipar is nagy kihívás előtt áll, az élelmiszerelőállítással szemben támasztott egyre nagyobb vevői elvárások, a 4.0-ás ipari forradalom behatása (számítógépes látás, mesterséges intelligencia, 5G adathálózat, robotizáció, blokklánc technológia alkalmazása, vezető nélküli szállítás) rövidesen „szelektálni” fogja azokat a cégeket, üzemeket, amelyek ennek nem tudnak megfelelni. A takarmánygyártó kapacitások koncentrációja, a keverőüzemek gyártó kapacitásának a növekedése (a világátlag 38,1 ezer tonna/év, míg a magyar 15,0 tonna/év, miközben az összes takarmány 31,2%-át az 5 legnagyobb gyártó cég és 17,7%-át az 5 legnagyobb keverőüzem adta) jól követhető trend. Nagy az igény a szakmai innovációra, a modern ismeretek gyakorlati adaptálására a jobb teljesítmény és az állatitermék előállítás önköltségének a csökkentésére, ebben is van teendőnk. Persze ezek a beruházások csak „fehér” gazdaságban és igényesebb piacon térülhetnek meg, így a fejlesztés is alapos körültekintést igényel, akár a hazai exportképes kapacitások, akár külföldi beruházások kerülnek előtérbe. A globális járványok terjedése előtérbe helyezte a takarmányipar járványvédelmi, biológiai biztonsági elmaradásainak a bepótlását.
Milyen kihívásoknak, fejlesztéseknek kell megfelelni?
A takarmányipar számtalan kihívással szembesül, amelyekre megfelelő válaszokat kell találnia. Ilyenek a környezeti fenntarthatóság, az antibiotikum mentes állati takarmányozás, a gyártási biztonság, a logisztika fejlesztése, ami az export esetén kiemelt fontosságú, minőség és nyomonkövethetőség biztosítása, garantálása, a helyi fehérjeforrások, alternatív alapanyagok megfelelő használata, az innováció és technikai forradalom vívmányainak alkalmazása a nagyüzemi keveréktakarmány gyártásban, az integrált állattenyésztési és takarmányozási menedzsment kialakítása, GMO-mentesség biztosítása, ilyen piaci igény esetén, a fogyasztói, társadalmi elvárások követése és ésszerű kiszolgálása, megfelelő marketing és PR tevékenység az iparág megismertetésére, a hamis hírek és félretájékoztatás iparágat érintő káros hatásainak a kivédésére. Mindenki maga döntse el, milyen sebességgel, minek tud és akar megfelelni hosszú távú versenyképessége érdekében, nyilván rangsorolva ezek fontossága és beruházási költsége mentén.
Kik a versenytársak?
A mai világban, pont a globalizáció és a kinyílt piacok miatt mindenki versenytárs, akár a hazai piac magyar és nemzetközi szereplőt, akár az exportpiacokon megjelenő cégeket nézzük. Alapvetően a saját piac helyi gyártói „uralják” a piacok meghatározó részét, de emellett az import-export is megfér, ha versenyképes. Azt tudni kell, hogy jó és versenyképes termékek exportpiaci bevezetése 1-2 évet vesz igénybe, tehát ez a kitartó cégek „sportja”.
Melyek azok a piacok, ahol a jelenlét akár 10 év múlva is biztosított lesz?
Jósolni nehéz, de látható, hogy a magyar takarmányipar sikereket eddig elsősorban a közép- és keleteurópai piacokon ért el, azaz a regionális piacon, tehát ennek esélye is van a hosszú távú fennmaradásra. Távolabbi piacokon, tartós sikerekhez kitartás, jó személyes kapcsolatok és rengeteg befektetés szükséges, így ez csak néhány magyarországi takarmányipari szeplőnek lehet reális célkitűzés, itt is elsősorban hozzáadott értékű termékekkel (kis mennyiség, nagyobb árrés).
